"Minden mulandó. Minden valóságnak hitt tudatállapot csak álom, és eloszlik, kivéve egyet: ez a szeretet.
Amíg ezt nem tudjuk átélni, addig a fájdalmunk, ha csillapodik is, sőt el is múlik, a hiányérzet megmarad.
Már nem nagyon fáj. Lehet, hogy egyáltalán nem is fáj - csak hiányzik belőlem valaki.
Az élettanban ezt úgy hívják: fantomfájdalom.
Arra emlékeztet, hogy nem vagyok teljes.
Tudjuk, hogy ezzel a hiánnyal nagyon szépen együtt lehet élni.
Nem is gondolunk rá.
De hirtelen ez bukkan föl, ha sok-sok inkarnáció múlva találkozol egy idegennel, s azt gondolod: "Ismerlek!... De honnan? Nem tudom... Csak azt, hogy TE VAGY AZ.
Megszólal benned a Hiány.
Mert az arcok változnak, az én-szerepek változnak, a jellemek, testek, mesék, sorsok és életek változnak - de megmarad a szeretet. Ám ez átsüt minden testen, jelmezen, maszkon, változáson, időn, téren és mulandó, földi-égi színjátékon."

Tartalom