"Az emberek soha nem elégedettek semmivel. Ha kevés van, sok kell. Ha sok van, még több kell. Ha még több van, szeretnének kevéssel boldogok lenni, de ezért nem képesek erőfeszítéseket tenni.
Tényleg nem értik, milyen egyszerű a boldogság? Mit akart az a lány, aki farmerban és fehér pólóban rohant valahová? Mi lehetett olyan sürgős, ami nem engedte, hogy gyönyörködjön a szép napsütésben, a kék tengerben, a babakocsiban ülő gyerekekben, a tengerparti pálmafákban?
"Ne fuss te Lány! Úgysem menekülhetsz az emberiség életében jelen lévő két legfontosabb dologtól: Istentől és a haláltól. Isten minden lépésedet végigkíséri, és nyugtalan, mert látja, hogy nem veszed észre az élet csodáját. És a halál? Most futottál el egy holttest mellett, és észre sem vetted."



"De a léleknek nincs neve, az a tiszta igazság, meghatározott ideig lakja a testet, azután egy napon elhagyja - és Isten nem kérdezi meg tőle az utolsó ítéletkor, hogy "ki vagy te?". Isten csak annyit kérdez: "Szerettél, amíg éltél?" Ez az élet lényege: a szeretet képessége, nem pedig a név, amit az útlevelünkben, a névjegykártyánkon és a személyi igazolványunkban hordunk. A nagy misztikusok cserélgették a neveiket, sőt, volt, aki örökre elhagyta. (...) Mózes megkérdezi Istentől a nevét. A válasz: "Én vagyok."



"Próbáld meg a lehetetlent. Ne lentről kezdd, mert már eleve lent vagy. Gyorsan mássz fölfelé , mielőbb még kihúznák alólad a létrát. Ha félsz, mondj el egy imát, de menj tovább."



"Hiszen a sziréna nem illik a vidámsághoz, a napsütéshez, az italokhoz, a kapcsolatokhoz, a szép nőkhöz, a jóképű férfiakhoz, a sápadt és a napbarnított emberekhez. A sziréna egy másik világhoz tartozik, ahol léteznek balesetek, szívrohamok, betegségek, bűncselekmények. A sziréna egy csöppet sem érdekli azokat az embereket, akik itt vannak."



"Áldott az az ember, aki szárnyakat és gyökereket tud adni a fiainak" - mondja egy arab szólás.
Kellenek a gyökerek: van egy hely a földön, ahol megszületünk, megtanulunk egy nyelvet és fölfedezzük, hogyan boldogultak őseink a nehézségekkel. Eljön az idő, amikor felelősek leszünk ezért a helyért.
Kellenek a szárnyak. Megmutatják nekünk a képzelet végtelen horizontjait, elvisznek minket az álmainkhoz, elvezetnek távoli helyekre. A szárnyak segítenek abban, hogy megismerjük felebarátaink gyökereit, és tőlük is tanuljunk."