"Születésünk pillanatától halálunk percéig életünk egy folyamatos utazás. A táj, az emberek és a vágyaink is változhatnak, miközben a vonat megállíthatatlanul halad tovább. Az élet maga a vonat, nem az állomás."


"Igen, nehéz beszélgetni a szívünkkel, de kell-e egyáltalán? Elég, ha bízunk, követjük a jeleket, éljük a Személyes Történetünket, és előbb vagy utóbb rájövünk, hogy részei vagyunk valaminek, még ha nem is fogjuk föl ésszel. A Hagyomány szerint a halálunk előtti másodpercben mindannyian ráeszmélünk létünk valódi okára. És abban a pillanatban jön létre a Pokol vagy a Paradicsom."


"A szavak papírra vetett könnyek. A könnyek kicsorduló szavak. Nélkülük egyetlen öröm sem ragyog, egyetlen bánat sem ér véget. Ezért hát köszönöm a könnyeidet."


"Alszunk egy keveset, vacsorázunk a barátainkkal, aztán ismét sétára indulunk a városban. A feleségem csak ekkor tudja elmondani, mit érzett délután:
-Te most utazol, de ugyanakkor ki sem tetted a lábad otthonról. Amíg együtt vagyunk, ez így is marad, hiszen van melletted valaki, akit ismersz, és ez azt a hamis illúziót kelti benned, hogy minden ismerős. Úgyhogy itt az ideje, hogy egyedül menj tovább. Lehet, hogy eleinte nyomasztó lesz a magány, de el fog tűnni, amint kapcsolatba lépsz másokkal. Rövid szünet után így folytatja:
- Egyszer azt olvastam, hogy nincs két egyforma levél egy százezer fából álló erdőben. Talán két egyforma utazás sincsen ugyanazon az Úton. Ha együtt folytatjuk, és igyekszünk a dolgokat beletuszkolni a saját világképünkbe, azzal egyikünk se jár jól. Megáldalak és azt mondom: viszlát Németországban, a labdarúgó-világbajnokság első mérkőzésén!"

Tartalom