Tatiosz - A szeretet kiskönyve

 

 "A jó gondolatokat nem ajándékba kapjuk."

 

"Aki túl jó, azt nem szeretik a többiek: akkor vesztettük el isteni eredetű vonásainkat, amikor túl jó emberek voltunk. Az ilyen embert nem tartják sokra, megbecsülése akár a Napnak napfogyatkozáskor: múlandó."


"Ne feledkezz meg arról, hogy

csak az istenek halhatatlanok.

Ezért ha szeretsz valakit, a tudomására kell hoznod,

s ha nagyra tartasz valamit,

meg kell becsülnöd."


"Amikor arra vágysz, hogy

észrevegyenek, megértsenek

és szeressenek, tudd, hogy

a többiek is erre vágynak."


"Harag, düh, szemrehányás,

féltékenység: nehéz, fekete,

keserű, szomorú szavak -

a lélek besötétítői.

A harag dühödté, iriggyé,

acsarkodóvá tesz, vádakat szül,

és féltékenységet. Mostoha sorsú

lélek, ki ily elragadtatásban él.

Ha tehetjük, inkább legyünk jók:

elengedők és megbocsátók.

De vigyázzunk, túl jók se legyünk.

A túlzásba vitt jóság, már nem jóság:

a túl engedékeny közönybe

süpped, majd belevész

az érdektelenség tengerébe."


"A lehetőségről. Soha nem zárul be előtted egy ajtó úgy, hogy egy ablak ki ne nyílna."








Kalimonasz bölcsessége

 

Mikor Platón megkérdezte a tanítványaitól, mi a három legfőbb dolog, amely az élethez szükséges, Kalimonasz ezt válaszolta: 

- Az élelem, a fegyver és a szeretet. 

- Ha valamelyiktől meg kéne válnod, melyiket hagynád el? - kérdezte tőle Platón. 

- A fegyvereket. 

- És ha még egyről le kéne mondanod, melyiket hagynád el? 

- Az élelmet - válaszolta Kalimonasz. - Fegyver nélkül az ellenség a halálba kerget, élelem nélkül éhen pusztulunk; de ha meggondolod, a halál évezredek óta az élet velejárója. Fegyverrel megvédhetjük és élelemmel fenntarthatjuk az életünket, de vajon mit kezdenénk egy olyan élettel, amelyből hiányzik a szeretet?

 

Csillagok találkozása

 

Szeretnéd tudni, hogyan válhat az ember csillaggá?

Püthagorasz erre azt feleli:

Ne edd meg a szívet!

Szeretnéd tudni, milyen kapcsolat van az ember és a csillagok között?

Csak az az ember emelkedhet csillagmagasságokig, aki szeret; csak az találkozhat csillagtársával, akit szeretnek. Ha két ember egymásra talál, végtelenné tágul a tér, elmosódnak a tengerek, hegyek, sivatagok körvonalai; öröklétnek tűnik az idő, melynek egyetlen valóságos része: a pillanat. Ugyanazt látják a világból, amit a csillagok a Földre tekintve. Lágyabbá válnak a színek, kellemesebbé a hangok, a vasziliko* illata betölti a mindenséget; fogékonnyá, szárnyalóvá lesz a lélek, megduplázódik a tetterő.

Ne edd meg a szíved, hogy a csillagok közé emelkedhess.

(...) Aki szeret, önként átlép egy másik, a tértől, időtől, világoktól független dimenzióba, hogy ott találkozzék a szeretett lénnyel, aki az ő kedvéért önként átlépett a tértől, időtől, világoktól mentes dimenzióba.

Életet jelent a csillagok találkozása. Lemondás, fájdalom, keserűség nélküli életet - boldog életet: az ember számára elképzelhető legboldogabbat.

(* Görögországban honos különlegesen szép és illatos, apró, fehér szirmokból álló virág - a görög lélek szimbóluma.)

Tartalom