"A jó gondolatokat nem ajándékba kapjuk."
"Aki túl jó, azt nem szeretik a többiek: akkor vesztettük el isteni eredetű vonásainkat, amikor túl jó emberek voltunk. Az ilyen embert nem tartják sokra, megbecsülése akár a Napnak napfogyatkozáskor: múlandó."
"Ne feledkezz meg arról, hogy
csak az istenek halhatatlanok.
Ezért ha szeretsz valakit, a tudomására kell hoznod,
s ha nagyra tartasz valamit,
meg kell becsülnöd."
"Amikor arra vágysz, hogy
észrevegyenek, megértsenek
és szeressenek, tudd, hogy
a többiek is erre vágynak."
"Harag, düh, szemrehányás,
féltékenység: nehéz, fekete,
keserű, szomorú szavak -
a lélek besötétítői.
A harag dühödté, iriggyé,
acsarkodóvá tesz, vádakat szül,
és féltékenységet. Mostoha sorsú
lélek, ki ily elragadtatásban él.
Ha tehetjük, inkább legyünk jók:
elengedők és megbocsátók.
De vigyázzunk, túl jók se legyünk.
A túlzásba vitt jóság, már nem jóság:
a túl engedékeny közönybe
süpped, majd belevész
az érdektelenség tengerébe."
"A lehetőségről. Soha nem zárul be előtted egy ajtó úgy, hogy egy ablak ki ne nyílna."
Mikor Platón megkérdezte a tanítványaitól, mi a három legfőbb dolog, amely az élethez szükséges, Kalimonasz ezt válaszolta:
- Az élelem, a fegyver és a szeretet.
- Ha valamelyiktől meg kéne válnod, melyiket hagynád el? - kérdezte tőle Platón.
- A fegyvereket.
- És ha még egyről le kéne mondanod, melyiket hagynád el?
- Az élelmet - válaszolta Kalimonasz. - Fegyver nélkül az ellenség a halálba kerget, élelem nélkül éhen pusztulunk; de ha meggondolod, a halál évezredek óta az élet velejárója. Fegyverrel megvédhetjük és élelemmel fenntarthatjuk az életünket, de vajon mit kezdenénk egy olyan élettel, amelyből hiányzik a szeretet?
Szeretnéd tudni, hogyan válhat az ember csillaggá?
Püthagorasz erre azt feleli:
Ne edd meg a szívet!
Szeretnéd tudni, milyen kapcsolat van az ember és a csillagok között?
Csak az az ember emelkedhet csillagmagasságokig, aki szeret; csak az találkozhat csillagtársával, akit szeretnek. Ha két ember egymásra talál, végtelenné tágul a tér, elmosódnak a tengerek, hegyek, sivatagok körvonalai; öröklétnek tűnik az idő, melynek egyetlen valóságos része: a pillanat. Ugyanazt látják a világból, amit a csillagok a Földre tekintve. Lágyabbá válnak a színek, kellemesebbé a hangok, a vasziliko* illata betölti a mindenséget; fogékonnyá, szárnyalóvá lesz a lélek, megduplázódik a tetterő.
Ne edd meg a szíved, hogy a csillagok közé emelkedhess.
(...) Aki szeret, önként átlép egy másik, a tértől, időtől, világoktól független dimenzióba, hogy ott találkozzék a szeretett lénnyel, aki az ő kedvéért önként átlépett a tértől, időtől, világoktól mentes dimenzióba.
Életet jelent a csillagok találkozása. Lemondás, fájdalom, keserűség nélküli életet - boldog életet: az ember számára elképzelhető legboldogabbat.
(* Görögországban honos különlegesen szép és illatos, apró, fehér szirmokból álló virág - a görög lélek szimbóluma.)