"- Ez egyszerűen fantasztikus volt! Hihetetlen, hogy harminc esztendeje nem fogtam havat... Te jóságos ég, lehet, hogy három évtizede megfosztom magamat az Élettől?!

- Te mondtad, nem én.

- Akkor ezért mondják a különféle mesterek, hogy legyünk olyanok, mint a gyerekek?

- Nagyjából. A felnőtt ember az elvárásai és az egója torz tapasztalatai miatt nem képes tisztán megélni az új élményeket. Ha megfigyeled, ahogy idősödsz, egyre inkább elveszted az érdeklődésedet az újdonságok iránt, egyre inkább csak a saját világodban vagy hajlandó élni. Abban a világban, amelynek elvei és határai jó negyven esztendővel ezelőtt születtek.

Azért mondják a tanítók, hogy légy újra gyermek és éld meg a jelent, mert a hétköznapi életed az emlékeid fogságában zajlik. Mivel egy kölyöknek nincs tudatos tapasztalata a világról, ezért lénye teljes figyelmével fordul minden új élmény felé. Nem véletlen, hogy a fiatalok gyorsabban tanulnak: az idősebb ember már csak egója kis részével fordul az újdonság megismerése felé. Mivel az újdonság nem érdekli."

"Mivel az emberi élet a korlátozott létezés anyagi megtestesülése, ezért most foglalkozzunk a határaidat létrehozó érzelmeiddel. Ebbe a csoportba sorolhatjuk az emberi szeretetet és szerelmet is, mert ezen érzéseket az emberiség korlátozott formában ismeri.

- Ez igaz, az emberek nem tudnak szeretni; az állatok sokkal nagyobb szeretetre képesek.

- Lazíts, és hangolódj rá egy kicsit az emberekre. Ha befogadod az érzelmeiket, megláthatod, hogy minden ember számára az a tökéletes szeretet, amelyet épp adni-kapni, azaz átérezni képes. Sokan mondják, hogy amit az emberek szeretetnek neveznek, az nem az, mert az igazi szeretet az önzetlen, isteni szeretet... (...) A valóság az, hogy mint minden, a szeretet is relatív, és az egyéniségtől függ: az önző, ragaszkodó, bilincsbe verő szeretet éppúgy tökéletes annak az egyéniségnek, aki adja, mint az az egótól, elvárástól, szánalomtól és októl mentes szeretet, amelyet az emberek isteni szeretetnek neveznek."

"Ed, azért eszel mértéktelenül, mert nem tudod felfogni az energiát a maga formájában - nem lehetsz olyan boldog, amilyen csak akarsz, nem táncolhatsz úgy, ahogy akarsz, nem szerethetsz úgy, ahogy akarsz stb. A rengeteg tiltás és gátlás eltömi benned a boldogság folyamát, és csak vékony csermelyeket hagy szabadon áramolni. Természetes, hogy abból, amid van, megpróbálsz minél többet begyűjteni...

Ezt a fajta vágyat a tiltás szüli. Amikor egy gyereket eltiltanak a játéktól, a tévézéstől, vagy épp szobafogságra ítélnek, túlzásba viszi azt az élvezetet, ami megmaradt neki. S általában az evést ritkán tiltják meg... Amint feloldod a nevelésed adta tiltásokat, amint képes leszel több forrásból táplálkozni, eltűnik a hambi jelentette mértéktelen vágy. Továbbra is élvezni fogod, de már nem a hamburger fog irányítani téged.

Nem a hamburger fog felzabálni téged.

Tegnap ebédnél egyetlen mondatom elég volt, hogy abbahagyd az értelmetlen falást. Volt lelkiismeret-furdalásod közben? Nem. Régebben, miközben kiürítetted az éléskamrát, gyakran mértél magadra szenvedést. S volt eredménye? Nem. Éppúgy ettél tovább, csak még élvezni sem tudtad az ízét...

Úgyhogy hajítsd el a bizonytalanságot. Élj! Hányszor mondtad már, hogy elmész ejtőernyőzni, megmászod a Sziklás-hegységet, megtanulsz hullámlovagolni - aztán az egód elbizonytalanított a félelemmel és lustasággal. De Ed, ennek sosem lesz vége, míg az életednek igen."

 "Ha valami megtestesül őszinteségként, abban benne van a hazugság is.

Ha valami megtestesül erőszakként, abban benne van a szabadság is. Az erőszak maga a Halál, de minden halálban ott csírázik az Élet.

(Liz) - Az a baj, hogy tudom, hogy igazad van... Ha őszinte vagyok magamhoz, tudom, hogy az emberben benne van minden, ami ocsmány és rút... Néha tényleg úgy érzem, rosszabbak vagyunk az állatoknál.

(NEVET) - Nem. Csak korlátlanok. Bennünk van minden. Azért ne tagadj, azért ne gyűlölj semmit, mert az őszinteség és a szeretet helyrepofozhatja a torzulásokat. Nem a korlátlanság a baj, hanem hogy nem tudjuk megélni: az elme csak szilánkokat, mozaikokat ragad meg az Élet egységéből. Ezért lesz a Teljességből zavar, a csodás rózsából csak összetört jégvirág."

 "(Liz) - Szerinted mi a szeretet?

(Mosolyog) - Szeretsz. Mindegy, hogy valakit vagy valamit, egyszerűen megszületik benned a szeretet. Felfoghatatlan és érthetetlen az egész, de elmondhatatlanul boldog minden pillanat: valami leírhatatlan árad benned és belőled, valami megnevezhetetlen fény és frissesség illata leng körül. Fájdalomnak, szenvedésnek vagy depressziónak nyoma sincs, az élet minden rezdülésében megéled a csodát. Az ízek édesebbek, a hangok mélyebbek, a színek teljesebbek, s noha az életed egyáltalán nem változik, mégis pontosan tudod, hogy nincs olyan nehézség, amely ne adhatna örömöt is, és nincs oly probléma, amelyet ne oldhatnál meg könnyűszerrel.

Ha pedig az érzés kölcsönös, ha az, akit szeretsz szeret téged, akkor az élmény megsokszorozódik, és már nem csak nektek, hanem a környezeteteknek is jut belőle. Amikor szeretet áramlik kettőtök között, a szívetek kitárul, és befogad mindenkit, aki szeretettel közelít felétek. Aki rátok néz, elmosolyodik; amikor a szeretet köre két vagy több egyként olvaszt össze, fényetek összeadódik."

"Ráadásul csak akkor tudsz másokkal valóban együtt nevetni, ha előbb magadon tudsz nevetni. Ha hagyod, hogy a komolyság megtelepedjen benned, átadod magad a szenvedésnek, a betegségnek. Nem kell okot keresni - az öröm létezik, neked csak hagynod kell, hogy elmerülj benne, hagynod, hogy átjárja tested, érzéseid, gondolataid minden kis zegét-zugát."

"Az Erkölcs csak benned születhet meg, nem kaphatod meg mástól. Nem egy pap vagy egy törvénytár adja a kezedbe: az Erkölcs benned fakad fel, nem pedig mások által rakódik rád. Hogy ez megtörténjék, első lépésben vedd észre, hogy ami Boldogságot ad, az nem lehet erkölcstelen. Ennek az ellenkezője mindig is egy elterjedt nézet volt, mert az ego mindig félt a Boldogságtól, félt a boldog embertől..."

"Ha megéled azt, aki vagy, a döntés a tiéd lesz. Ha az egód dönt, akkor egy olyan ösvényre kényszeríted magad, amelyen csak szenvedni fogsz, míg beleroppansz. Ha csak menekülsz, ha csak dugdosod az érzelmeidet és a felelősségedet, akkor bárhogyan is döntesz, csak rosszul dönthetsz, mert mindig ott lesz benned a kisördög, hogy mi lett volna, ha a másik utat választod. Ráadásul sosem fogod végigjárni a választott utat sem - vagy csak hihetetlen önsanyargatással -, mert mindig a nem válaszott lesz a kívánatosabb.
Ezért ha nem őszinteséggel, önmagad elfogadásával és megélésével kezded orvosolni a problémát, az egód két malomban fog őrölni. De ne aggódj, mire hazamegyünk, képes leszel Élni. Életedben talán először."

"De önmagad felvállalása nem egoizmus.  Élvezd, ha a sporttól rugalmasak az izmaid, vagy épp jól áll rajtad egy ruha. Élvezd a másik ember figyelmét - mert hát energiát ad - és a külvilág minden rezdülését. Élvezd, mert mindez öröm, mindez energia, az új élet illata. Viszont vedd észre, hogy mindennek semmi köze sincs hozzád! Ha többnek érzed magadat azért, mert magas, illetve kevesebbnek, mert alacsony vagy; ha különbnek érzed magadat, mert sok pénzed van, vagy senkinek, mert nincs pénzed, akkor csak az egód játszik veled. (...)
Ne engedd, hogy az egód csak azért jártassa a szád, hogy többnek lássanak, mint ami vagy, de ne is próbáld felszámolni vagy eltiporni, mert rengeteg megvalósításra váró szépség van benne. Ha nem akarod ész nélkül elfojtani az egódat, akkor egységben élhetsz vele, és ő sem akar majd ész nélkül elfojtani téged. Az egységet pedig úgy érheted el, ha megéled, megteremted önmagadat anélkül, hogy törődnél a világ véleményével, de közben élvezed azt, amit a világ már megteremtett."

"- Tehát az ego a kép, amelyet látsz,  hang, amelyet hallasz, az illat, amelyet érzel és a test, amelyet megtapintasz.

Az ego érzés, amelyet érzel, a gondolat, amelyet gondolsz, a hit, amelyet hiszel és az ösztön, amely elsöpör.

Az ego a vélemény, amelyet hangoztatsz, az erkölcs, amellyel gyötröd magad, és a morál, amelyet másokkal betartatsz.

Amiről tudsz, az az ego - tehát egyszerűen nem te vagy."

"- Miért van szükség az álomra, és voltaképp mi is az álom?

- Magára az álomra, a pihenésre azért van szükségetek, mert amíg az egótok alszik, energiát kaphattok a teljesebb egyéniségetektől. Az alvás alatt önmagatok lesztek. Mivel az életetek legnagyobb részében az egótok kezében van a gyeplő, ezért az Énetek teljesebb részei igyekeznek megragadni minden olyan alkalmat, amikor az egótok ideiglenesen elveszíti felettetek az uralmat. Az álom tökéletes lehetőség erre, de idetartozik még az ájulás, az eszméletvesztés is. Akiknél ez rendszeresen, minden nyilvánvaló ok nélkül bekövetkezik, meg kell tanulniuk a hétköznapjaik alatt lazítani. A tudat azért fordul az ájulás drasztikusabb eszközéhez, mert így az egyénből kizúdulhat a feszültség, hogy balzsamos, a harmóniát elősegítő energiákkal töltődhessen fel.

(...)

Ha a Tudatos-Befogadás már nem egy gyakorlat lesz az életetekben, hanem a természetes állapototok, akkor álmaitokban is megszűnik a kiszolgáltatottságotok. Nem fogtok elveszett lélekvesztő módjára hánykolódni a tengeren, hanem ti irányítjátok a történéseket. Az álom világában éppoly biztonsággal fogtok közlekedni, mint a fizikai világban, és éppúgy fogtok emlékezni a korábbi álmaitokra, mint a fizikai életetek eseményeire. Tökéletesen tudatában lesztek önmagatoknak, a helyzeteteknek: pontosan tudjátok majd, hogy a testetek valahol édesdeden szundikál. Ráadásul az álom síkján meghatározó törvények sokkal korlátlanabbak, mint a fizikai társaik: a repülés, a különféle testformák felvétele, a világ képének kialakítása és megteremtése természetes tulajdonságotok lesz. Persze ezeket a lehetőségeket csak akkor fogjátok ennyire tudatosan irányítani, ha már a földi életetek alatt megtanuljátok az egótoknál kiterjedtebb érzékeitek használatát. Ezt már csak azért is megéri megtenni, mert az álom - bizonyos részei - ugyanabban a valóságrendszerben játszódik, ahol a halál utáni élmények történnek. Nem véletlenül nevezik az álmot Kis Halálnak, az ilyenkor rátok ható törvények megegyeznek azzal, amelyekkel a létsíkváltást követően találkozni fogtok.

Visszatérve az álomra: az álombéli életetek éppoly folyamatos, mint a fizikai, a tudatotok éppúgy emlékszik az álmaitokra, mint a memóriátok a materiális tapasztalataitokra. Egyedül a ti egoizmusotokon múlik, hogy az anyagi illúzióvilágot hiszitek valóságnak, pedig az álmok síkján végrehajtott cselekedet maga a kőkemény realitás... "

"Amikor az egód lekerül rólad, elképesztően kreatívvá válsz! (...)  Ének, tánc, szobrászat, szerelem, festészet, tudományok... jöhet mind! (...) Neked nincs más dolgod, mint élvezni a táncot, a zenét, az Életet. Az a lényeges, hogy eggyé válj azzal, ami Van. Ha ez megtörténik, boldogságot fognak adni a mozdulataid... Láttad tegnap este a szentjánosbogarak táncát? Vagy a nádasét a tó partján? Vagy a csillagokét az égen? A Létezők egyetlen szabályos tánclépést sem tesznek, mégis, szerinted van ember, akit ne töltene el örömmel a lágyan suhogó falevelek tánca?

(...)

Amikor felnőtté válsz, azt hiszed, hogy te irányítod a saját életed, pedig valójában már nincs is saját életed: mindaz, ami vagy, és mindaz, ami leszel, nem más, mint a beléd nevelt elvek szubjektív megnyilvánulása. Olyan vagy, mint az egér a labirintusban, csak neked esélyed sincs, hogy megtaláld a kiutat, mivel a saját egóddal s elméddel hozod létre a falakat."

"Úgyhogy ti magatok vagytok az aurátok. Ezzel a többdimenziós eszközzel gyűjtitek be azokat az energiákat, amelyek többek között a fizikai életetek fenntartásához szükségesek. Ezt az aurában megtalálható energiaközpontjaitokkal, ismertebb nevén csakráitokkal teszitek. (...) Tehát a csakráitok segítségével veszitek fel az érzelmi és gondolati energiákat, a külvilág asztrális és mentális benyomásait. Ezen túl velük irányítjátok a rendelkezésetekre álló energiamennyiséget, illetve ezek fogják fel a különféle dimenziók rezgéseit is. (...)

Ha az egyéniségetek korlátai kitágulnak, éppúgy látni fogjátok az aurát, mint most bármelyikünket. (...) Azért kell megértenetek az aurátok, az érzelmeitek és a gondolataitok többdimenziós működését, mert ez elengedhetetlen ahhoz, hogy felfogjátok, miként is lesz egy test nélküli tudatból felnőtt ember."

 "Tehát ne törődj másokkal, és törődj másokkal. Ne törődj a pletykával, mások rólad alkotott véleményével. Ha dicsérnek, éppúgy saját magukat képviselik a világban, mint ha szidnak, valójában egyiknek sincs köze hozzád, csak te vagy az a külső ok, amely megindokolja számukra a megnyilvánulást. S igenis törődj másokkal, ne használd a többi embert olyan homokzsáknak, amelyen érzelmi-gondolati problémáidat szavaidon keresztül levezetheted."

 "Fontos, hogy ne gondolkodjatok túl sokat önmagatokon. A legtöbbször túlzásba viszitek önmagatok elemzését, és a görcsös agyalással csak még több problémát és feszültséget teremtetek. Meg kell tanulnotok nem gondolkodni, meg kell tanulnotok az elméteket éppúgy pihentetni, mint alvás közben a testeteket. A legtöbb emberben akkora a cselekvésvágy, hogy a fejében folyamatosan zakatolnak a fogaskerekek. Ez azért nem szerencsés, mert egy: ha valami nem pihen, idő előtt elhasználódik és tönkremegy; kettő: ha egy szerkezetet - márpedig az elme egy elég bonyolult szerkezet - néha nem állítanak le, és nem tartják karban, sokkal kisebb hatékonysággal dolgozik, és hajlamos a hibás működésre; három: mivel gondolkodásotok módját belétek nevelték, ezért a gondolkodással csak elzárjátok magatokat az Élettől."

 " Hatalmas erő van a birtokotokban: egyetlen szavatokkal boldoggá vagy boldogtalanná tehettek bárkit, egyetlen észrevétlenül odavetett mondatotokkal egy életre a mélybe taszíthattok vagy felemelhettek bárkit. Vegyünk egy konkrét példát: reggel felébredsz. Frissen, életerősen megindulsz a munkába, ám az utcán összefutsz egy ismerősöddel. "Milyensápadt vagy! Jól érzed magad?" - szól hozzád köszönés helyett. Ebben a pillanatban elfújták a jókedved és a vitalitásod. Ez az élmény a személyiségtől függően mindenkit korlátok közé taszít: valakit csak néhány óráig befolyásol a másik megjegyzése, ám van, aki annyira hipochonder, addig figyeli és emészti önmagát, hogy belebetegszik ebbe az egyetlen mondatba. Ennél az esetnél pedig már csak az a szomorúbb, amikor a szavaitoknak gyermekek lesznek az áldozatai... Egyszer egy esküvőn sok gyermek verődött össze. Persze megállás nélkül rosszalkodtak, kergetőztek  a hatalmas kertben. A felnőtteket idegesítette az állandó ricsaj, de próbálták tolerálni a helyzetet. Ám egyszer csak az egyik nyolcesztendős lurkó papája - aki katonatisztként amúgy is a fegyelem híve volt - megelégelte a dolgot, felrángatta a földről az önfeledten szórakozó fiát, és ráüvöltött: "Azonnal hagyd abba ezt a rohangászást! Mit képzelsz?! Rossz nézni, amit csinálsz, olyan vagy, mint egy idióta! Ülj le, és meg se moccanj!"
Ettől a naptól kezdve a fiú nem sportolt többet. Feszült, befelé forduló gyermek lett. Többet nem tudták rávenni, hogy bukfencezzen, az iskolában nem volt hajlandó tornázni. Mindenki elkönyvelte egy szerencsétlen mozgású gyereknek, és néhány esztendő elteltével már nem is tudta élvezni a sport nagyszerűségét. Igaz, ekkor már nem is vágyott rá..."