"A Ji-king az egyetlen könyv, amellyel beszélgetni lehet.

Kérdezni lehet tőle - s ő válaszol, mint egy élő mester.

A kérdés pedig százezerféle lehet, mégis mindig egy:

"Itt és most ez a gondom. Mi tévő legyek?"

A Ji a sorsbeavatás könyve."

 (...)

"A kínai nem azt mondja, hogy "minden változik", hanem azt, hogy nincs más, csakis a változás! Nincs az életnek egyetlen olyan százbilliomod másodperce sem, amikor valami úgy lenne, hogy közben ne változna.

Magát a szüntelen áramlást nevezzük Életnek - de hogy mi és ki "áramlik", arról nem tudunk beszélni, mert a "mi" és a "ki" is folyamatos átváltozásban, átalakulásban, örvényben van.

Amit mi "anyagnak" nevezünk, nem egyéb, mint szüntelen Tánc: olyan villámgyors örvénylés, hogy a szemünk előtt úgy tűnik, mintha szilárdan és tömören lenne. Pedig nincs! A hinduk azt mondják: ahogy egy sebesen megpörgetett tűzcsóvát tömör gyűrűnek érzékelsz, úgy látod az anyagvilágot is sűrűnek; szemed nem látja a forgást, csak összeállt káprázatot, amelyről azt hiszed, áll és van és meg lehet tapogatni.

Tudatunk csak az állóképet érzékeli.

Pedig az élet: mozgókép, szüntelen áramlás.

Út, amelyen nincs megállás.

Út és Élet és Valóság: Egy!

Ezen az úton látszólag két irány van: a múltad a jeleneden át a jövőd felé tol téged.

S a jövőd a jeleneden át húz magához - a múltaddal együtt."

(...)

"Nemcsak testedbe, hanem egész lényedbe bele van írva a sorsod - hogy megvalósítod-e vagy sem, rajtad múlik.

Ebbe a csodálatos folyamatba lát bele a Ji - ezért mondják, hogy "Változás" s ezért alkalmas a jóslásra.

Csakhogy a változásoktól félünk!

Ahogy megszületünk, halálra vagyunk ítélve. Sejtjeink szaporodnak s folyamatosan pusztulnak, nagy-nagy küzdelemmel elérünk valamit, ami máris porrá omlik a kezünkben; szenvedünk, hogy valami a miénk legyen, s ha a miénk lesz, szenvedünk, nehogy elveszítsük. Félünk, ha nincs, félünk, ha van; a változásban az ember örökké fenyegetve érzi magát, s nem is alaptalanul, mert ez nem más, mint a múlandóság iszonya, az "előbb-utóbb mindenem és mindenkim elvész" bizonyossága.

Ezért a Ji azt jelenti, hogy "baj" és "gond".

Baj az, hogy a káosz örökké fenyegeti a rendet.

A sötétség a fényt.

A halál az életet.

Ez a Teremtés drámája, de ebben mindannyian nyakig benne vagyunk: ez a mi drámánk is."

(...)

"Tudnod kell, hogy a sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikkcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan - már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami.

A sors ugyanis nemcsak a te sorsod, de sok mindenkié, s ahhoz, hogy egy esemény létrejöjjön, egybeesésekre van szükség. Nemcsak neked, másoknak is meg kell érniük rá. És amikor én, te, ő, mi, ti és ők megértek rá: létrejön a várt esemény. Még ekkor sem egészen bizonyosan, mert a vetélés lehetősége mindig fönnáll, de az idő ilyenkor már "változással" terhes: ez az a pillanat, amikor valami már megjövendölhető.

A kínai ezt a "felhők gyülekezéséhez" hasonlítja: van egy állapot, amikor a vihar már bizonyosra vehető

Beteljesülés, amikor "lecsapódik az eső".

(...)

"A mágikus cselekvésnek az a titka, hogy az ember előbb lát, mint ahogy lépne. S mivel minden "látható valóság" a láthatatlanból ered, s minden természeti a természetfelettiből, s az életben kivétel nélkül minden gondolatból, lélekből és szellemből születik, ha valaki ebben a szellemi világban lát, az egyben előre is lát, mert csíra állapotukban pillanthatja meg az eseményeket. Születésük előtt, amikor még dönteni lehet: világra hozzam-e vagy sem?

A mágus ott befolyásolja a dolgokat, ahol még képlékenyek.

Ahol még csak gondolati szinten vannak.

Ahol még nem is energiák, csak léttervek.

Ideák.

(...)

Utólag ez úgy néz ki, mint  a varázslat."

"Amikor egy Jóslatot kapok, hosszan "forgatom a szívemben". Meditálok a válaszon. Van úgy, hogy azonnal megértem: Sejtettem!... Szinte bennem lappangott már a megoldás!

Volt úgy, hogy csak hetek múlva döbbentem rá, mit akarnak üzenni a bölcsek!

És gyakran előfordult, sajnos, hogy csak másfél év múlva bukkant fel a Jósjel üzenete, amikor az esemény már bekövetkezett.

Sokat tűnődtem, miért van ez így?

Az első esetben, azt hiszem, azért, mert már majdnem tudatos volt bennem az üzenet. Már csak a vékony hártya fedte a tudattalanomban rejlő felismerést; a jóslat átszakította a hártyát, s a tanács tudatossá vált bennem.

(...)

Sok esetben viszont az igazság mélyen eltemetve hevert bennem. Nem tudtam, nem is óhajtottam tudni róla. Ezt hívom "konok elfojtásnak".

(...)

Lelkünk mélyéről néha olyan események is kiolvashatók, melyek csak évek múlva teljesedhetnek."

"A teremtő elsősorban szellemi.

Még a biológiai folyamatnál is a legdöntőbb az információ.

A Teremtő másodsorban a legtisztább energia. A megvalósító Erő, ami a láthatatlan ideából látható valóságot formál.

A Teremtő kitartó. Művét nem csak elindítja, hanem véghez is viszi. Nem egyszer akar, hanem sokáig akar.

Az Idő a Teremtőnek dogozik."

(Jóskönyv)