"Amikor semmi sem sikerül, hiába próbálkozunk egy apró kis jobb érzés létrehozásával, akkor itt van valami, ami eszünkben juthat.

A lélekben szelídség, nyájasság, kedvesség található, férfiakban és nőkben egyaránt. Ez az uralkodó érzésünk, még akkor is, ha kifelé agresszívnek, gyengének, szegénynek vagy milliomosnak látszunk. A kedvesség nem függ össze a jellemzőinkkel. Hozzánk van köze.

Ha a kedvességet jól el is rejtjük magunkban (rendszerint ezt tesszük), könnyen előkereshetjük, csak kérnünk kell. Változtassuk akarattá vagy szándékká, aztán várjuk, figyeljük, vegyük észre, és engedjük át magunkat az érzésnek. Ha egyszer már ráéreztünk a kedvesség ízére, képesek leszünk előhívni az érzést magunkban, amikor csak akarjuk. Rendkívüli erőt ad, ha engedélyezzük magunknak, hogy éljünk vele, mivel ezen a helyen található a legmagasabb rezgés. Ha megtaláltuk a természetes kedvességet, akkor elmondhatjuk: megérkeztünk önmagunkhoz. Az életünk többé nem marad ugyanaz, mivel mi sem leszünk ugyanazok. És a rezgéseink sem."

"Milyen érdekes: akkor cselekszünk helyesen, ha az érzéseink szerint élünk, és nem akkor, ha az eszünkre hallgatunk. Ezzel ellentétben évezredeken át megtanultunk racionálisan gondolkodni és az érzelmeinket elnyomni. Ez teljesen ellentétes azzal, ahogyan a természet többi résztvevője él. Az állatok és a növények az érzékeik szerint élnek. Mi mindannyian felhagytunk ezzel, és csak nevetünk rajtuk. De amikor valóban elkezdjük játszani a jó érzés játékát, ígérem, jobb lesz, mint egy egész nap Disneylandben. Figyeljünk rá, és cselekedjünk aszerint, ahogyan az útmutatás szól - habozás nélkül.

Ezért, ha az összes barátunk, a családunk azt mondja, hogy tegyük ezt, de a mi legmélyebb ösztönünk azt súgja, hogy azt tegyük, mindig kövessük az ösztöneinket - feltéve, ha jó érzést vált ki. Csak tegyük meg néhányszor, és meg fogjuk látni, miért. Útmutató rendszerünk mindent elintéz. Tudja, hogyan juttasson minket oda, ahová menni akarunk, hogy kövessük az eredeti szándékot. Tehát adjunk neki esélyt! Hangolódjunk rá, és figyeljünk! Kiterjesztett önmagunk tudja, mit csinál."

"Életünkben vannak rossz napjaink, amikor semmi sem sikerül, és kevésbé figyelünk másokra. Emlékezzünk csak rá, ezek a szörnyű napok azért vannak, mert a pozitív energia szelepe bezárult. Tobzódik a negatív energia. Nem tragédia, viseljük el! Engedjük el magunkat, és hagyjuk, hogy elmúljon, vigyázzunk, hogy semmi negatív érzés ne ragadjon bent.

Ha tényleg ki akarunk mászni a nyomasztó rezgésből, akkor egy dolgot tehetünk. Találjunk egy kicsi, jelentéktelen részletet a rossz dologban, vegyünk lendületet egy fizikai mosollyal, jussunk el a finom, belső mosolyhoz, és szeressük azt a kis semmiséget, amennyire csak tudjuk. Árasszuk el megbecsülésünkkel csak azért, mert létezik, csomagoljuk szeretetünkbe, mintha megbecsült kincs lenne. Meg fog lepődni, milyen gyorsan megváltozik a rezgése!

Ez a tökéletesen passzív megközelítés általában bejön, de ha mégsem, akkor a "soha ne add fel" technikámhoz folyamodom. Táncolni kezdek a ház körül, és közben egy dalt énekelek."

"A legtöbb emberben az az őrült elképzelés él, hogy éppen csak beugrott erre a helyre, teljesen véletlenül. Nem így van. Mindenki egy társsal jön a világra, egy szerető, kizárólagos kísérővel. Ez a társ nem azért van, hogy elutasítsuk. Hívhatjuk belső énünknek, magasabb rendű énünknek - ezt nagyon utálom -, kiterjesztett önmagunknak, Istennek vagy Mickey egérnek. Hívhatjuk, ahogyan csak akarjuk önmagunknak ezt a nagyszerűbb részét, amellyel hozzá vagyunk kapcsolva ahhoz, ami a fizikai csomaggal - a testtel - érkezik. Enélkül nem lehetünk fizikai lények, ez az a forrás, amely életben tart bennünket, akkor is, ha nem hiszünk benne. Ez a mindenség pozitív energiája, amelynek mi is részei vagyunk. (...)

Önmagunknak ebbe a kiterjesztésébe egyedül csak a rezgésekkel kerülhetünk be. Ha sikerülne, olyan érzés lenne, mint a nirvána, azaz magasra jutás a frekvenciaskálán. Ez már valami! Valóban, az a részünk nem ismeri a rezgéshiányt vagy a stresszt. (...)

Tehát, amikor jól érezzük magunkat, gyorsabban rezgünk, úgy, ahogy szándékunk szerint akartuk."

"Ha gyakran és erős érzelmekkel koncentrálunk valamire, amit nem akarunk - vagy akarunk - , az előbb-utóbb megtörténik."

"Természetesen nincs két egyforma energia. Az egyiktől jól érezzük magunkat, a másiktól rosszul. (...) Pozitív és negatív energiának hívjuk ezeket, amelyek különböző rezgéseket váltanak ki.

Valahányszor gondolunk valamire, valamilyen pozitív vagy negatív energiát (érzést) áramoltatunk felé. Gondoljunk bármire, érvényes rá a szabály: ahogyan gondolkodunk, ahogyan érzünk, úgy rezgünk, és ahogyan rezgünk, ugyanolyan rezgéseket vonzunk magunkhoz. Aztán együtt élhetünk az eredménnyel."

"A fizika az fizika, a mágnesesség az mágnesesség, és mindkettő azt mondja, hogy a hasonló a hasonlót vonzza. Lehet az egy csillagköd, egy fekete lyuk vagy egy emberi lény, ami vagy aki átvergődik a fizikai létezésen, ez a dolgok rendje. Nem kell ezen az új tézisen sokáig rágódnunk, mivel nem vagyunk egyedül ezen az úton. Mindannyiunknak van egy mélységesen szerető társa, aki a határtalan tudás, szépség és erő birtokában van. Ez az óriási, kiterjesztett énünk, belő lényünk, akihez elszakíthatatlanul hozzá vagyunk kötve ezen a fizikai úton. Egy lény, akinek odaadó segítsége soha nem hagy el bennünket, akinek az útmutatása annyira érzékelhető, mint azok a dolgok, amelyeket látunk, hallunk. Ez a teremtés csodálatos szelleme, értékes kincse: az érzés."

"Kiterjesztett önmagunk olyan frekvencián rezeg, amelyet tiszta, kellemes eksztázisnak érzünk. Lényünk nagyobb része egy meghatározott, magas frekvencián, illetve egy meghatározott fokú rezgésen működik, ami ebben a pillanatban még ismeretlen számunkra. Ezt nevezzük igazi boldogságnak. A boldogság és a jólét azonos jelentésű, ezért egy részünk - a nagyobbik részünk - nem ismer mást, mint a feltétlen, végtelen jót. Tehát ha megvan bennünk a magas frekvenciájú öröm, akkor a fizika törvénye szerint meg kell lennie a boldogságnak, a jólétnek is.

Amikor pozitívan rezgünk, és jól érezzük magunkat, bizsergünk, szeretetet érzünk valaki vagy valami iránt; amikor összeköttetésben vagyunk belső énünkkel; amikor csak az akaratunk örömeire figyelünk, és nem a "nem akarom" csalódásaira; amikor a létezésnek olyan állapotában vagyunk, amely a megelégedettség és az eufória közé esik; amikor nyitottak vagyunk, és hagyjuk, hogy az ősenergia belénk áramoljon... akkor nincs az egész világon olyan dolog, ami árthatna nekünk. Semmi! Sem az üzleti életben, sem otthon, sem az autópályán, sem a testünkben, még gyöngéden szeretett fáinkat sem érheti baj. Egyetlen rossz dolog sem történhet, mert amikor ebben az energiában vagyunk, éljük és áramoltatjuk saját, mindenható énünk energiáját, amely csak a tiszta, romlatlan jólétet ismeri, a negatív érzések távol állnak tőlünk.

"Mindenki tudja, hogy a testünk egészségi állapota összefügg a lelkünk egészségi állapotával. Még az orvosok is. A tudósok egereken kísérleteznek, hihetetlen nagy megpróbáltatásoknak teszik ki őket, aztán megfigyelik, hogyan fejlődnek ki bennük a rákos sejtek. Megfosztják a csimpánzkölyköt az anyatejtől, aztán megfigyelik, hogyan fejlődik ki a cukorbetegsége. Az egész tudományos, orvosi társadalom nagyon is jól tudja, hogy van valamiféle kapcsolat a test és a lélek között, csak nem tudják biztosan, mi az  - egyelőre. Meg lennének lepve, ha rátalálnának válaszként az energiára.

(...)

A betegségnek bármilyen formája nem más, mint a negatív energiánk, amely annyira elfojtja az életerőt, természetes állapotunk magasabb frekvenciáját, hogy ennek következtében megbetegednek a sejtjeink.

A test nem független a Világegyetemtől. Ha gondolunk valamit, a rezgések nemcsak a testen futnak keresztül, hanem kiáramlanak belőle, és eljutnak a világ minden pontjára, majd hasonló rezgéseket vonzanak vissza. Ha a rezgések összhangban vannak a test belső, jólétre irányuló programjával (nyitott szelepű, jó érzés), akkor a sejtek jól fejlődnek.

Ellenben ha negatív energiát sugárzunk ki, a sejtek nem tudnak elég erősek maradni ahhoz, hogy tegyék a dolgukat. Csak ennivalót kapnak táplálékul, ami önmagában egyszerűen nem elég a működéshez. (...) A beteg emberek valamilyen mértékben elzárják magukat az életcsatornájuktól. Ez kívülről nem olyan nyilvánvaló, de így vagy úgy lezárták a szelepüket az eredeti energia előtt, idegeskedéssel, vádaskodással, bűntudattal vagy bármivel. (...)

Minden betegség a magasabb energiaáramlás visszautasítása és a negatív érzelmek kinyilvánítása."