"Aki barátságra szomjazik, annak először jó baráttá kell válnia a barátság fogalmának legmagasabb értelmében. Mert amit az emberek általában barátságnak neveznek, az rendszerint nem egyéb átmeneti cinkosságnál, s csaknem minden esetben egyensúlytalan érdekkapcsolatokat rejt akkor is, ha nem pusztán anyagi érdekről van szó.
Úgynevezett barátságok egész skáláját végigtanulmányozva, alig találunk egyet is közülük, amelynek ne valamely hevenyészett benső vagy külső aktualitás adná a kötőanyagát. S ha ez elenyészik, a barátság is szétbomlik, rögzíthetetlenül szétúszik az időben.
A nagy, időálló barátságok éppolyan ritkák, mint az egész életre szóló szerelmek. Az adottságoknak ugyanolyan különleges találkozása szükséges hozzá.

A barát legmélyebb értelmében annyit jelent, hogy nem ellenfél.
(...)
...aki barátságra szomjazik, annak (tehát) először jó baráttá kell válnia. Óhaja, törekvése irányába neki magának kell kiárasztania azokat a hívójeleket, amelyek a rokon rezgésű társat megidézik. Ha a kapcsolat létrejött, konzerválása nagy áldozatkészséget, tapintatot és mértéktartást igényel.
(...)
Azt tedd a másiknak, amit magadnak kívánsz."


"A test tápláléka, amelyet növényi és állati termékekből, vízből, levegőből és napfényből magába szív, fenntartja az ember fizikai testét. Az embernek azonban nemcsak fizikuma van. A táplálkozás kényszere más-más formában, de analóg a két másik síkon is, ahová lénye kiterjed. A léleknek is táplálkoznia kell a maga feltételei szerint. A lélek is él, lüktet, fényre szomjas, tevékeny energiák feszülnek benne, meg akar nyilatkozni, egyesülni, gyümölcsözni kíván a lét kettős ritmusa alapján, amely beszívásból és kilégzésből áll. Tápláló, megújító gyógyerőkre, reményekre és inspirációkra van szüksége, de másik ütemében arra is, hogy megtermékenyülve valami aktivitás, alkotás formájában kilélegezze ezeket magából."


"Az ember teremtő képzeletének lehetőségei határtalanok."

"Vajon az egész élet, a lét minden jelensége és változata nem ritkább vagy sűrűbb halmazállapotú képzelődés-e? ...ha kibontjuk fogalmának a világmindenséggel összefüggő értelmét, rájövünk, hogy a mindenség titokzatos plazmája, mágikus, életadó és megtartó szellemi árama az isteni fantázia, s aki a jelenségekhez a teremtő képzelet oldaláról közeledik, megtalálta a kulcsot hozzájuk. Aki képzel, az az egyetemes törvények alapján köt és old, gyógyít és megvált. Ezért boncolják a lélek orvosai az ember jelképtárát, az álmokat, és ezért vallatja a pszichografológus az írás jelképeit."

"Hiába utazunk el Szicíliába tavasszal, vagy Kaliforniába. Hiába költözünk be egy svájci hegyi szálló luxuslakosztályába, ha a jelenségekhez nem tudjuk hozzáadni azt a képzettartalmat, amely bennünket a gazdag lehetőséggel belülről is intenzíven összekapcsol. Levert, hasfájós, epés, elégedetlen, szűkagyú, semmittevők ezrei töltik meg a világ legszebb helyeit, tapossák India, Görögország, Közép-Amerika, Afrika transzcendens hagyományoktól dús földjét, s annyi kapcsolatuk van a környezettel, mint a romjaikban is lenyűgöző antik templomok kövein sütkérező gyíkoknak az eszmével, amely e templomokat emelte. Intelligens, tehetséges, intuícióval bíró ember persze nagyszerű inspirációkhoz jut ilyen helyeken, de csak azért, mert tartalmat tud nekik adni önmagából, saját képzeletéből és odaadásából. Mert mágikusan megelevenít, tehát teremt. Ez a tartalom, ez a benső valóság azonos az Élet titkával. Azzal a Tűzzel, amelynek kialvása dermedt hullává változtatja az érzésektől hevülő embert. Ez... a titok a képzelőerő. E nélkül a világ halott szimbólumok halmaza, de az imagináció felszabadított, visszanyert hatalmával minden pillantban új világot teremthetünk."

"Miért hagyjuk portól ellepetten tudatunk raktáraiban heverni azokat a gazdagító műveket, élményeket, amelyeket összegyűjtöttünk, s amelyek imaginációnk érintésére új, makulátlan életre kelnek, s plasztikus valóságukkal gyógyerőket árasztanak?"

"A képzelet járványokat fékezhet meg. Gyógyíthat. Építhet. Műremekeket hozhat létre. De rombolhat, elpusztíthatja saját létfeltételeit is. Az összefüggések tudománya az egyének képzeletében próbál jelzőfényeket gyújtani egy jobb irány felé. (...) Minden ártalom magja az egyén képzeletében fogan meg, és ott születik meg minden kórság gyógyszerének ideája is."

"Minden földi fogalomban két lehetőség rejlik: egy gyógyító és egy mérgező. Ennek pontos analógiája rajzolódik ki a növényvilágban is, ahol minden hasznos növénynek megvan a maga mérges, "vad" párhuzama. Az örömnek is két lehetősége van. Aki nem ismeri a megkülönböztetés tudományát, az olyan örömökhöz vonzódik, amelyek beteggé teszik. Az isteni öröm árkánuma minden betegséget meggyógyít. Ismertetőjelei csalhatatlanok. Törvényeit a szellem örökkévalóságáról szóló kinyilatkoztatások tartalmazzák."

Tartalom