Idő

Átsuhanunk hónapból-hónapba,
észrevétlen beleveszünk a holnapba,
ahogy rohannak a napok, hetek, évek
a láthatatlan időszárnyon félek...
Tovarobogott a gyermekkori énem -
ahogy idősödöm, egyre inkább értem:
megállítani nem lehet ezt a vonatot,
miután süvítve tovarobogott.
Átadom a kopott emlékeket
mindent, mi eddig bennem létezett,
körülöttünk igen nagy a káosz,
és az ember sok mindent feláldoz...
Az élet oltárán létezünk -
semmibe nem veszhet életünk,
valami karcolat, valami jel,
amit hagynom kell... Ezért figyelj!
Minden nap próbálom, megértem,
és a mát átélem-megélem -
a gondok sokaságát átlépem
az idő perceit megélem. Remélem.

(Budapest, 2019. október 1.)

Tartalom