Beleroppan

Mindenkinek megvan a nyomora
kövek a mellkasán és ólom a szívén
fojtogatja a felgyűlt keserűség
időnként fáj, hogy az évek sorra
a semmibe vesznek, mint a füst...
Ő még cipeli a vállán a mindennapokat
a roskadozó terhet mely sokszor nyűg -
visszatekint s közben beleroppan a válla
míg egyszer csak kívülről - önmagát látja.

(Budapest, 2019. szeptember 9.)

Tartalom