Áprilisi tréfa?

A fájdalom pánik,
mely rám tör hirtelen,
nem tudom, honnan,
de élesen ott terem,

s már csak maró éhség
mi késő este vár
a kórházi ágyon
fekve, az álom homály.

Éjszaka fázom
a paplanhuzat alatt,
az infúzióból már csak
egy kevés maradt...

A szomjúság belemar
a torkomba, s megfojt,
még egy csöpp infúzió
- ez már gyorsan lefolyt.

Az ágy gurul, suhan alattam
s reszketek, fázom, félek,
amint hirtelen a műtőbe érek -
magam, egymagam maradtam.

A műtőben a lámpák
mosolyognak, imbolyognak,
amint forog minden,
kedvesen körbefognak...

Ébredéskor: jól van?
Beszélnék - nem sikerül,
akkor érzem, torkomból
a cső, épphogy kikerül...

Vége. Egy részemet
kivágták belőlem.
Megszűnt a fájdalom.
Gyengén, de erősen

Talpra álltam.

(Budapest, 2019. április 9.)
 

Tartalom