Szikrázó fájdalom

Meg akarom óvni
de tudom, nem lehet,
saját harcát
nem osztja meg
veled, nem osztja
meg a világgal,
magába fojtja,
elrejti, míg
néma sikollyal
belefolyik
a ködbe a fájdalom.
Tudja, mire számít,
tudja, már nem
tart sokáig...
Zokog a csend, s a
szikrázó napsütésben
felszáll egy sóhaj.
Színes fájdalom-
buborék feszül szét
lelkében s
legördül arcán.
Majd a Sziget magába temeti
őt, ki életet adott neki.

Tartalom