Bizakodás

Amikor a bántás gyötör,
a szavaid visszahullnak
s úgy érzed, nem lesz Holnap.
Mint szellő, melyet
már a nap sem simogat,
mint a madár, akinek
társa nem felel.
Szavaid a magány kövén
koppannak, s jövőd a
jövőtlenség küszöbébe
botlik.
Ott kell az égre nézni,
ott kell az eső utáni
napsugarak
arccsiklandozásába
merülni:
mosolyt fakasztani
a fénytelen elmúlásból.

Tartalom