Feledés

A Semmiség kavicsos sodrásában
Fényszínű ábrándok szembogarában
Megfosztva kincsüktől a mondatok,
Megfagyva várnak a gondolatok.

Tegnapból holnapra átível az éj.
Tétova boldogság kérészéletét
sárba temeti a tétova lustaság,  
mely vég nélkül-álmosan mosolyog rád.

Száraz-cserepes könnynélküli gond
szánalmas-könnyen felemel, borong.
Vegetálón könnyű egyhangú lebegés,
Temérdek álomba merül a feledés.