Sikátor mélyén lépdelek 
A Temze partjához közel, 
És minden arcon jel remeg,
Bűn és bánat marta jel.

Gyerekhangból, ha fél, eseng,
S ha jaj sikolt a férfiból, 
Panaszból, átokból, ha zeng, 
Az értelem bilincse szól.

Kéményseprő hangja száll, 
S templomot rémitve kél, 
Omlik paloták falán 
Zsoldos hangja, mint a vér.

És hallom, amint éjféltájt 
Ifju szajha csecsemőt 
Átkoz és dögvészt kiált 
Megposhadt hitvesek előtt.