Riadtan

Az est sötétje beburkol,
de látom már a fényeit.
A reggel immár nincs sehol -
Nem lelem a  perceit...

Őrültként söpri a déli szél
a leszakadt síró felleget,
riadtan reszket és égre néz
az ember, a csöpp, ki csak remeg.

Bábok vagyunk. Törékenyek.
Csöppek az élet színpadán.
Bízunk hiszünk - és félszünkben
magunkba is nézünk talán...

Tartalom