Hétköznapi Angyal

Fáradtan dereng, mint
hajnali napfény.
Álmában szálldos a
felhők alatt,
de gond fátyla súlyként
takarja arcát,
mardossa lelkét és
beléharap.

Foghíjas időben
úsznak az álmok.
Névtelen arcok és
fémes szavak...
Ránéznek zöld szemmel
ál-szavú kígyók,
mégis: az ő lelke
fehér marad...

Tartalom