Vergődik a Nyár,
kapaszkodik a Felhőbe.
Segítségért kiált:
Ne rejts el kendődbe!

Küzd a Széllel.
Maradnék még! - zokogja,
s maró éllel tűnik fel
a Nap korongja.

A Szél súgja: Tegnap sírtál
könnyeiddel lemostad a Földet.
Légy óvatos! Túlzott hévvel
érzéseim ne öld meg!

Vesztét érzi már.
(Élete delén túl jár...)
Maradj még egy kicsit
csiklandós napsütés,
hűs zápor! Te Nyár.