Menedék

Védelmezel ág-karoddal,
Hűs-árnyékos koronáddal.
Jó vagy hozzám magányomban,
Sötét-ködös bánatomban.

Tiszta a lég tealattad,
Olyan tiszta, mint te magad.
Suttogsz, hogyha szívem nehéz,
Vígasztalón lelkemhez érsz.

Ujjaid közt bújik a nap,
Hallgat lényed és befogad.
Könnyed harmat, álmod levél,
Zúgva hordja tova a szél.

Kérlek szépen: suttogj nékem!
Odvad legyen menedékem!