Magány

Ugye néha vágysz a
Magányra
És méla undorral
Gondolsz a
Világra
Mely csupa szenny és rossz
És eleged van, mert
Gonosz
Az Élet, amelyre gondolsz
Olyankor más
Kicserélődik az egész
Világ
Hiszen akkor csak Te vagy
Egy átlátszó burában
Amelyet te vonsz magad köré
Levegőből
Gondolatból és
Szomorúságból.
És idegesít minden szó
Mely kintről jön
S visszahullik oda
Ahonnan
Feldobták
Mint valami kő
Amelyet sziklára
Hajítanak
Olyan felesleges
Mert akkor csak
Te vagy magad
S nincs szükséged
Senkire.
Még arra sem
Aki szeret.

 

 

 

 

Tartalom