Remény

Ébredj fel, emberség, nyisd ki szemed
nézz körül, mennyi mindenre kellenél:
sokfelé a mocskos aluljárókban,
hol sokaknak ezt jelenti a FEDÉL,
hol sátrat vert a kilátástalanság
mint a Marson a súlytalanság.
Vagy a háborúkban, melyeket elvakultan
önös érdekek mozgatnak s átgázolnak
nőn, férfin, öregen, fiatalon,
Nem mondom, mint az állatok, mert ők ösztönlények,
ha éhesek, támadnak ők,(vagy ha félnek).
Kellenél a nyomortanyákon,
hol csak képzeletben van karácsony...
Ébredj emberség, nyisd ki szemed
ne haljanak meg ok nélkül emberek,
a huszonegyedik század hajnalán.
Sok helyen pislákol még a magány...
De a fények közt megbúvik a szépség,
elmúlik egyszer minden sötétség
Városokban, kis házak között
autók alatt, vastag falak mögött
megtaláljuk végre az emberséget -
Ki hajnalban majd új kezdetre ébred.

(Budapest, 2018. március 22.)

Tartalom