A Négy Évszak

"A kagylót felnyitják, a csigát megsebzik, szemcsét helyeznek nyálkás anyagába, s visszadobják a tengerbe. A sértett állat kínjában alkotni kezd: gyöngyöt alkot. Ez a japán gyöngy.

A legtöbb művész is ilyen sértett állat. Idegen anyag hull lelkébe, mesterséges izgatásra kezd alkotni. Amit így teremt, anyagra és szerkezetre egészen olyan, mint az igazi. Csak eredete más. Igazgyöngyöt önmagából, mesterséges beavatkozás nélkül csak a kivételes és választott példány tud teremteni. Ez a legritkább, legértékesebb tünemény. De a különbséget csak szakember érzékeli."

"A szél, ez az őrült! Örökké ordít. Örökké ugyanazt. Zajára egy világfürdő alapult, palotákkal, finnyás emberekkel, akiknek éppen ez kell. Mindent túlordít, csak ő, csak ő! Mintha örökké történne valami, a mélyben, az élet mögött, s erről ad elő, kétségbeesve, szilajon hörögve; ő az egyetlen, aki tudja a titkot!

De a hegyek hallgatnak."

"Az igazán finom ember csak olyan nőnek küld virágot, akitől nem akar semmit. Az a másik nő, aki tudja, hogy kegyeiért törünk, megveti a virágküldeményt. Mintha valaki egy orvost, kinek figyelmén és hajlamán életünk és sorsunk múlik, szivarokkal akarna megvesztegetni."

"Mert úgy kezdődött, mit egy vers: egy éjjel,

Azzal a néma, hangtalan zenével -

(Nem volt tovább.)"

 "Este német bort ittam. Íze hideg és tiszta. Nem ringat, inkább csak oktat. Mámora kételyre és számvetésre ingerel. A mi borunk azt mondja: "Kábulj el, felejts!" A német bor: "Térj magadhoz, emlékezzél!"

"Szeptember végi nap, oly átlátszó és törékeny, mintha üvegből lenne. A falevél, a gyümölcs, mely a földre hull, csengő hangot ad, mintha eltört volna."

"A domboldalon állok és a világot nézem. Egy felhőt látok, alatta a jegenyefákat. Csönd van. Most egy madár száll föl. Utána nézek, amíg látom.

Most már nem látok semmit, csak a felhőt. De egy pillanatra, a felhő és a jegenyék között, úgy érzem, mintha megértettem volna valamit."

"Talán ezért érdemes élni: kiállani a zivatarba, fedetlen fővel, csapzott hajjal, várni az istennyilát és az égzengést, farkasszemet nézni a sötét éggel és a felhőkkel, tudni, hogy Valaki kezében tart, a tengeren is, mikor a hajók árbocán megszólal a lélekharang... Szépen, igazán kellene elpusztulni. Zuhogj csak, végzet, zivatar."

"Ez a nő szégyenlős volt. Ezt mondta:

- Megoperált, és aztán később viszonyt kezdettünk. Egyszerre elszégyelltem magam. Egy sebész előtt, aki vájkált beleinkben, másképp meztelen az ember. Mintha az epémmel vagy a májammal lett volna viszonya. Kezem dicsérte, de volt egy pillanat ismeretségünk során, mikor vastagbelemet is simogatta. Nem szeretem az ilyesmit. Ezért szakítottam is vele, idő előtt. Nem szeretek túlságosan meztelen lenni. Egy nő mindig őrizzen meg valamilyen fátylat: egy kombinét vagy legalább az epidermiszét. Ami alatta van, az magánügy."

"Amit tollal írsz, azt szíveddel és jellemeddel írod. Amit géppel írsz, azt csak szándékoddal írod."