Az Art'húr Irodalmi Kávéház - internetes folyóirat a Facebook-on. Az ott megjelent cikket másoltam ki az alábbiakban.
Szerző: Börzsönyi Erika, költő


július 2., 9:00
Kortársak szerint a világ
Szerkesztő: Börzsönyi Erika

2015 szeptemberében a Kondor Béla Közösségi Házban egy különleges kiállítást rendeztek, Jelenlét címmel. A kiállító művészek mindannyian a kerületünkben működő Szabad Alkotók Körének tagjai voltak, és a kiállítást a kör 5 éves születésnapja alkalmából rendezték meg.
A SZAK egy szellemi műhely, melynek tagjai a legkülönbözőbb művészeti ágakban alkotnak. Van köztük zenész, táncos, festő-és grafikus, üveg- és faszobrász, keramikus, író, költő, előadóművész, film-és médiaművész. Művésztanár és művelődésszervező, újságíró.
A kör egyik alapító tagja Jakos Kata költő, akiről ma mesélni fogok.
Kata nevével és verseivel már többször találkoztam a kerületi sajtótermékekben, és másutt, de személyesen csak idén tavasszal, a Művészet gyógyító ereje címmel megrendezett konferencián találkoztunk, ahol mindketten meghívott művészek voltunk.
Jakos Kata derűs lénye, harmonikus személyisége révén nagyon szimpatikus volt, és az első perctől kezdve lelki rokonságot éreztem vele. Már akkor megbeszéltük, hogy szeretném bemutatni a rovatomban, s ő örült ennek a lehetőségnek.
Az általa felolvasott verseket a közönség, bár nem volt homogén, idősek, fiatalok, sőt gyermekek is voltak köztük, érdeklődéssel, szeretettel fogadta. Ritkán fordul elő, hogy egy költő versei több korosztályt is képesek megszólítani.
Verseit olvasva megerősödött bennem az első benyomás vele kapcsolatban, hogy derűs és harmonikus személyiség, és ezt a harmóniát írásai is tükrözik. Témaválasztásában és verseiben az érzékeny, finom női lélek nyilvánul meg, még szomorú versei is életigenlők, pozitív kicsengésűek.
Versei és novellái először a kilencvenes évek elején jelentek meg a Kristály antológiában.
2009-ben jelent meg Holdtükör című verseskötete, amely az 1991 és 2009 között íródott verseinek legjavát tartalmazza.
Gyakran szerepel nyilvános rendezvényeken, szerzői estek, író-olvasó találkozók, kiállítás megnyitók méltán népszerű résztvevője. Sokoldalú, izgalmas, vibráló személyiségű művész.
Verseit gyönyörűen hangsúlyozva, érzékenyen és érzéssel adja elő.

Szokásomhoz híven megkértem őt is, hogy írjon magáról a készülő cikk számára.
Jakos Kata így vall indulásáról, pályájáról és az írásról:

Verseket, novellákat huszonkilenc évvel ezelőtt, 15 évesen kezdtem írni. Először csak az asztalfióknak, majd különböző előadásokra, kiállításokra, illetve azért, hogy kifejezésre juttassam gondolataimat. A kilencvenes évek elején megjelentek írásaim az Alkotó Képzőművészek és Írók Országos Szövetsége "Kristály" című kiadványában, illetve az 1995-ben kiadott antológiában (az antológia címe: "A magunk keservén").
Az irodalom mellett a zene áll közel a szívemhez: szüleimnek - és muzikalitásomnak - köszönhetően ének-zene tagozatos iskolában tanulhattam... Csellóztam majd zongoráztam, ez utóbbit mintegy hat évig. Szerencsésnek mondhatom magam, mert id. Somorjai József zenepedagógus is tanított énekelni.
Szintén a kilencvenes évek elején késztetést éreztem arra, hogy elvégezzek egy újságíró iskolát: a MÚOSZ Újságíró Stúdiójában tanulhattam, amellyel egy időben - és még jó darabig - a Rádió 11-ben dolgoztam művészeti rovatvezetőként. Ez a Rádió egy budapesti regionális rádió volt, amely egészen a kilencvenes évek közepéig működött. Kulturális rovatom címét (ART-ÉRIA) és a tematikáját is én találhattam ki; az interjúimat én készítettem, vendégeimet én szerveztem és én vezettem a műsort is. Szinte minden művészeti ág és annak képviselője teret kapott a műsoromban: képző- és iparművészek, zenészek, költők, írók, színészek és mások. Ebben a tevékenységben kiteljesedhetett a kreativitásom és méltán állíthatom, hogy ezek az évek örökké meghatározóak lesznek az életemben. Sokat tanultam, sok értékes emberrel megismerkedhettem.
A novellaírással mára felhagytam, maradtak a versek. Olyannyira, hogy egész kötetnyi gyűlt össze az évek folyamán. Az irodalom iránti rajongásom máig sem apadt, sőt, egyre intenzívebbé vált. Kisebb-nagyobb időszakok kimaradtak, mikor nem éreztem késztetést az írásra, de az inspiráció újra meg újra előtör és rábír arra, hogy megfogalmazzam a gondolataimat.
2009 márciusában megjelent, Holdtükör című verseskötetem az 1991-2009 között írt verseimet tartalmazza. Válogatáskötetemet úgy szerkesztettem meg, hogy visszafelé röpít az időben: így a fiatalabb énem és a jelenlegi önmagam közötti fejlődés, világlátásbeli változás is élesen érzékelhető.
Kötetem elérhető többek között az Országos Széchényi Könyvtárban, digitális változatban is.
A mindenséget szeretném ábrázolni a verseimben: a Holdat, a Napot, tengert, szitakötőt, csigalépcsőt, drágakövet... Mégis, csak a bennem rejlő gondolatokat tudom papírra vetni. A pillanatnyi benyomások, gondolatfoszlányok, túlérzékenységemből fakadó kavalkádját gondolatfüzérekké rendezve csak remélni tudom, hogy másoknak is tudok adni valamit magamból.
(Jakos Kata: Holdtükör - a verseskötet annotációja) Egyik alapító tagja vagyok a pestszentlőrinci Szabad Alkotók Körének (SZAK).
Honlapom: www.jakoskata.hu Facebook oldalam (Jakos Kata – Holdtükör): https://www.facebook.com/kata.jakos.poetess/?fref=ts

Mosolyt rajzolok
Mosolyt rajzolok az arctalan Napra
Vidámságot festek a holnapra
Hamuszürke égre színt pingálok
Tarka kövekkel díszítem az álmot.
Fekete égbolton sárga Napot látok,
Borús ködös reggel csillagokra várok.
Mikor eső esik, táplálja a földet,
Megtisztít a bútól, s lemossa a könnyet.

(2016. augusztus 30.)

Angyalszárnyú idő
Fagyott függöny mögött
A tükör törött
Elhomályosult ködös
Idő fölött
Gyermekkor sziluettje
Áttűnik a ködön
Angyalszárnyú idő
A homályba köszön

Majd

majd ha minden rendben lesz
majd ha ez vagy az meglesz
majd ha eljön ez, vagy az
majd ha múlik tél, tavasz...

majd ha túlleszünk ezen
már nem alszunk éberen
majd ha lezárul végre
majd ha fakul emléke

majd ha álmod elkerül
az alkony táncra penderül
majd ha léted elmerül
addig csak élj emberül

Májusi hajnal

Szürke a napfény, álmos az ég,
Súgnak a fák és hallgat a fű,
Sírna a felhő, néma a lég,
Hajnali csend nekem így gyönyörű.

Ébred a nappal, moccan a lég,
Zizzen a zöldszín ágtakaró,
Szürke madárka dallama zeng,
Könnyed a hangja, elragadó.

Hangos a csend, mely zúg idebent,
Sírna a felhő, rezzen a lég,
Tétova táncban sok falevél...
Zendül az ég és meghal a csend.

Foto: Jakos Kata portréja

Tartalom